Ha valaki rendszeresen meditál, 50 évesen agya 25 évesnek megfelelő állapotban lehet – állítja a Harvard kutatása. Történet a Harvardi Orvosiskola kutatónőjéről, akit egy sportbaleset sodort közel a jógához és a meditációhoz.
Sara Lazar, a Harvardi Orvosiskola idegtudósa számára a véletlen hozta úgy, hogy belekezdett a meditáció kutatásába. A bostoni maratonra való edzés közben sérülést szenvedett, így a gyógytornásza azt javasolta neki, hogy nyújtson. Lazar emiatt elkezdte a jógát.
„A jógatanár olyasmiket állított, hogy a jóga növeli az együttérzést, és megnyitja a szívet” – mondta Lazar. „Én meg közben azt gondoltam: Ez mind szép és jó, de én azért vagyok itt, hogy nyújtsak. Viszont közben elkezdtem észrevenni, hogy valóban nyugodtabb vagyok, és jobban kezelem a nehezebb helyzeteket. És közben tényleg együttérzőbb lettem, jobban elkezdtem érteni mások szempontjait.”
Végül rákeresett a meditációval kapcsolatos kutatásokra, és megtalálta az egyre gyarapodó bizonyítékokat arra nézve, hogy a meditáció csökkenti a stresszt, a depressziót, a szorongást és a fájdalmat, javítja az álmatlanságot, és növeli az életminőséget. Ezután kezdett el saját idegtudományi kutatásokat végezni.
Nagyobb jelenlét, fiatalabb agy
Első tanulmányában a hosszú távú (7-9 éves tapasztalattal rendelkező) meditálókat vizsgálta egy kontrollcsoporttal összehasonlítva. Az eredmények azt mutatták, hogy azoknál, akiknek komoly meditációs háttere van, megnövekedett a szürkeállomány az agy számos területén, ideértve a hallásért és az érzékelésért felelős területeket.
A neurológusok azonban azt is megállapították, hogy nagyobb szürkeállomány figyelhető meg egy másik agyi régióban, a frontális kéregben is (vagyis az fejlettebb). Ez a terület elsősorban a döntéshozatalért és a munkamemóriáért felel, vagyis hatékonyabb döntéshozatal és jobb memória jár együtt azzal, ha a meditáció gyakorlásának köszönhetően ez a terület fejlettebb. Míg a frontális kéreg a legtöbb embernél elvékonyodik a korral, az 50 év feletti gyakorlott meditálóknál ugyanolyan mennyiségű szürke állományt mutattak ki, mint a 25 éves embereknél.
Ez igen figyelemre méltó.
Lazar és csapata meg akart bizonyosodni róla, hogy ez nem azért van, mert a hosszú távú meditálóknak már eleve több szürkeállományuk volt, ezért elkészítettek egy második tanulmányt is. Ebben meditációs tapasztalattal egyáltalán nem rendelkező embereket vizsgáltak, akiket egy 8 hétig tartó meditációs programba vontak be.
Az eredmény? Még egy csupán 8 hetes meditációs program is kimutathatóan pozitív hatást gyakorolt az emberek agyműködésére. Az agy számos területe megvastagodott, beleértve a bal oldali hipokampuszt (a tanulásban, a memóriában és az érzelmi szabályozásban szerepet játszó agyi területet); a temporoparietális csomópontot (más néven TPJ, amely az empátiáért és más nézőpontok mérlegeléséért felel); valamint az agytörzs neurotranszmittereket termelő részét (ezek a gyorsabb információáramlásért felelnek a szervezetben).
Zsugorodó stresszközpont (amigdala)
Ráadásul a meditálók agyában az amigdala zsugorodását figyelték meg, amely az agy félelemmel, szorongással és agresszióval kapcsolatos központja. Röviden stressz központnak is nevezik. Az amigdala méretének csökkenése pedig összhangban volt azzal, hogy a résztvevők valóban alacsonyabb stressz-szintről számoltak be.
Mennyit kell meditálni ahhoz, hogy ilyen eredményeket produkáljunk? Nos, a vizsgálatban résztvevőket arra kérték, hogy napi 40 percig meditáljanak, de az átlag napi 27 perc volt. Számos más tanulmány is azt sugallja, hogy napi mindössze 15-20 perc meditáció is
jelentős pozitív változásokat idéz elő.
Azóta Lazar a következő szintre lépett a meditációs vizsgálatok terén, ugyanis megnövekedett együttérzést és jobb mentális egészséget figyelt meg azoknál az embereknél, akik a meditáció segítségével túlléptek a gyerekkori rossz bánásmódhoz kapcsolódó és félelemmel teli
emlékeiken.
Ezek a tanulmányok, amelyek tesztelték a kiválasztott felnőttek együttérzését, öngondoskodását és erkölcsi ítélőképességét, megállapították, hogy a meditáció bizonyos mértékben javítja a viselkedést és a hangulatot.
Lazar a saját meditációs gyakorlatát illetően azt mondja: „Nagyon változó. Néha sikerül naponta 40 percet meditálnom, néha napi öt percet, máskor pedig egyáltalán nem. Nagyon hasonló ez a testmozgáshoz. A heti háromszori gyakorlás nagyszerű. De ha minden nap csak egy kicsit is meg tudsz tenni, az nagyon jó dolog.”
Összességében tehát kiderült, hogy a meditáció egy 25 éves ember agyát nyújthatja a gyakorlónak. Most már csak az a kár, hogy a testét nem adhatja! 🙂
