Ez a cikk egy olyan ember tapasztalatait mutatja be, aki klinikai szakpszichológusként és mindfulness oktatóként 20 éve gyakorolta a mindfulness technikát, mielőtt megtanulta a Transzcendentális Meditációt. Bár tapasztalatai nyilván csak egy nézőpontot képviselnek, mégis nagyon érdekesek, hiszen a két legnépszerűbb meditációs irányzatot hasonlítják össze meglehetősen objektíven.
Az mindfulness és a Transzcendentális Meditáció különböző hagyományokból származnak. A mindfulness buddhista eredetű, míg a TM technika a védikus tradícióból származik. De ennél is fontosabb, hogy mások a céljaik. Bár a mindfulnessnek sokféle változata létezik, az általános cél az, hogy az elmét megtanítsa a jelen pillanat megélésére azáltal, hogy ítélet nélkül, elfogadással figyeljük a megjelenő gondolatokat és érzéseket. A TM technika pedig (amelynek csak egy változata létezik) egy mély meditációs technika. Arra irányul, hogy a figyelmet befelé, a gondolatokon túli csendre irányítsa – vagyis megtanítson transzcendálni –, és nem jár semmiféle összpontosítással vagy koncentrációval.
Donna Rockwell klinikai szakpszichológus tapasztalatai A Belső csend ereje (Strength in Stillness) című könyvben olvashatók, amelynek szerzője az amerikai Bob Roth.
Donna így emlékszik vissza a kezdeti tapasztalataira: „Amikor először kerültem kapcsolatba a mindfulness-szel, egy olyan tanárt kerestem fel, aki nagyon járatos volt a Shambhala meditációban. Tudatos figyelemmel kapcsolatos meditációs utasításokat adott nekem, és 5 percig kellett volna meditálnom vele. Harminc másodperc után azt hittem, hogy felrobban a fejem. Nem tudtam végigcsinálni. Annyira zavart, hogy nem tudtam megtapasztalni a nyugalmat és csendet, hogy ez késztetett arra, hogy teljes mértékben elkötelezzem magam a meditáció gyakorlása mellett.”
„Létezik egy olyan felfogás, amely az elmét egy vad lóhoz hasonlítja, amely mindig egy nagyon kicsi karámba ütközik. Az éberség célja, hogy ezt a karámot kiszélesítse, és így egyfajta nyitott legelőt létrehozva az elme könnyebben tudjon visszatérni a jelen pillanatba. A mindfulness gyakorlásának húsz éve alatt megtanultam, hogy jelen legyek itt és most – hiszen annyit gyakoroltam, órákon, napokon, hétvégéken át egy helyben ülve, és nézve például egy adott pontot a padlón.”
A gyakorlás közötti különbségek
A Transzcendentális Meditációt újonnan megtanuló emberek egyik leggyakoribb tapasztalata, hogy milyen egyszerű a módszer. Rockwell nagyon hasonlót fogalmaz meg: szerinte a mindfulness olyan, mint egy „kiképzőtábor”, míg a TM teljesen más. „A mindfulness az elme kiképzése, míg a TM az elmét inkább egy csodálatos gyógyfürdőbe viszi. Az első alkalommal azt éreztem, mintha az elmém egy finom meleg fürdőbe merülne. Az elmém megnyugszik, és visszatér az egyensúly állapotába. Aztán 20 perc elteltével nagyobb belső békével és jó érzésekkel térek vissza az életembe.”
Rockwell emellett kitért a mindfulness elvonulások és a TM-gyakorlás közötti különbségre is: „Amikor elmész egy mindfulness elvonulásra, először 40 percig ülsz; utána 10 percig sétálsz, többé-kevésbé további 40 percig ülsz; tízig sétálsz; 40 percig ülsz; majd újra felállsz – mindeközben tudatában vagy a változó gondolataidnak, és mindig visszatérsz a jelen pillanatba. Mint mondtam: ez egy kiképző tábor.”
Ezzel szemben Rockwell szerint a TM meditáció mintha azt üzenné: „Oly sok éve már keményen dolgozol a megvilágosodásért. Itt van egy meditációs technika, ahol egyszerűen csak 20 percig ülsz, és természetesen felfrissülsz, ha engeded, hogy az elméd elcsendesedjen. Igen, gondolod mantrát, de nem kell erőltetned. Az elméd oda megy, ahova akar, és automatikusan elindul valami beteljesítőbb felé. Aztán a TM 20 perces mentális gyógyfürdője után felfrissülve térhetek vissza a teendőimhez, és mindahhoz, ami vár rám.”
